Sziasztok!

Immár harmadjára utazom a DOE segítségével az IFMSA-vel külföldi nyári gyakorlatra. Ezúttal Dél-Amerika után Keletnek veszem az irányt: az úti cél INDONÉZIA, azon belül pedig Jakarta!

Most egy évfolyamtársammal utazom együtt, de pusztán a véletlennek köszönhetően. Nem bánom, hogy egy másik magyarral együtt utazom, hiszen nem célom az indonéz nyelv elsajátítása… J

Az út előtti intézkedések sorát már rutinosan vettem.

A 2016-os Brazil út előtt kapott oltásaim még kitartanak és mivel nem maláriás övezetbe utazom, ezzel sem kellett foglalkoznom.

Indonéziába kértek vízumot is, amit a nagykövetségen rekord idő alatt mindenféle bonyodalmak nélkül sikerült megkapnom.

Már a kiutazás előtt az ottani kapcsolattartók – igaz, kicsit nehézkesen, de - felvették velünk a kapcsolatot. A kiküldött tájékoztató szerint iszonyú szigorú lesz a gyakorlat. Napi 8 órában kell majd bejárni és különböző eset tanulmányt is kell készíteni power pointban. Azt is sugallták, hogy ne nagyon számítsunk elkért napokra, mert a dokik nem azért vállalják az oktatásunk, hogy mi csak úgy lógjunk. Az igazság sokkal kedvezőbb volt.  12 cserediákból 6-an a belgyógyászaton kaptunk helyet. A vezető doktornőnk úgy gondolta, hogy ez nemcsak egy gyakorlat, és ha már ilyen messzire eljöttünk, akkor lássunk is valamit az országból. Ne csak Jakartát délutánonként, ahol úgyis minden 16 órakor zár. Emellett a gyakorlat sem volt hasztalan. Nagyon sok Indonéziára jellemző betegséggel találkoztunk, amivel itthon nem nagyon. A másik 6 ember nem volt annyira szerencsés ilyen téren, volt, aki napi 9 órában nyomta a sebészeten... Viszont aki szeretne asszisztálni, varrni annak ajánlom. Már az első naptól kezdve szívesen engedték nekik.

Kiutazásunk előtt már kaptunk egy tájékoztatót a szállásunkról is. Nagyon tisztának, szépnek, újnak tűnt. Így hát az előre feltett kérdés, hogy egy 4*4 méteres szobában nem baj-e, hogy ketten leszünk természetesen nem zavart. Amikor megérkeztem, kicsit átértékeltem a dolgot. Megtanultam a gyíkok menekülési mechanizmusát is. De legalább légkondi volt a szobában és a kórház nagyon közel volt, gyalogtávra is.

A gyakorlati hely és szállás mellett a napi egy étkezést is biztosítaniuk kellett a helyieknek. Na, erre zsebpénzt kaptunk. Tudván, hogy Indonézia nem egy drága hely, arra számítottunk, hogy itt majd ez egy jól megoldott probléma lesz. Ezzel szemben napi 1 euróra jött ki a zsebpénz. Amit meg kell hagyni, még ott sem volt elég. Vagyis elég lett volna, ha csak „street food”-ot eszünk. Viszont rá kellett jönnünk, hogy ez nem teljesen jó ötlet, miután láttuk a tányérok elmosási módszereit (1 vödör vízben, amit egész nap nem cseréltek). Amit félelem nélkül meg lehet enni annak ellenére, hogy az elkészítés sem higiénikus, az az, amit a kezedbe adnak csomagolva. Ez jól bevált már Mexikóban és Brazíliában is, de azért egy kis széntablettát ne felejtsek el betenni!

Ennek ellenére az Indonéz ételek finomak, viszont rendkívül csípősek. Vigyázzatok, hogy a párolt sárgarépát ne tévesszétek össze a sárga chilivel. J Azért akármennyire bevállalós az ember, higgyétek el, hogy a rizsre, a gizda csirkére és a csípősre nagyon hamar rá lehet unni.

Utazás szempontjából, így hogy már jártam ott, Jakarta nem lenne egy elsődleges nyaralási úti cél számomra. A helyiek is csodálkoztak, hogy miért pont ide jelentkeztünk. Sajnos a légszennyezettség miatt a nagy hőség is nehezebben elviselhető. Az ott élők nem nagyon vigyáznak a tisztaságra. Viszont hétvégi kiruccanásnak Jogjakarta, Thousand Islands, Bali remek időtöltésnek bizonyultak.

Ettől függetlenül örülök, hogy beleláthattam egy teljesen más világba, és bár Jakarta nem lett a szívem csücske, de ismét egy felejthetetlen, tanulságos, élményekkel gazdag gyakorlatot tudhatok magam mögött. J